Goethe Faustjának és Genshin Ojoyoshujának, valamint az alvilág kínjairól szóló X. századi buddhista értekezésnek a szentségtörő egyesülésében megfoganva, a Jigoku volt az utolsó darabja annak a kilenc újító és eszelősen különc horrorfilmnek, amiket Nakagawa az 1950-es években forgatott a zsánerfilmeket gyártó Shintoho Studiónál. Túlcsorduló, bugyborékoló sós tavaival, erőteljes hang-kép orgiájával, az olykor teljesen irracionális cselekménnyel, a szem ellen intézett, könyörtelen montázsrohamaival a Jigoku több mint csupán egy, a határokat átlépő, nagy, klasszikus horror: a filmvásznon addig soha nem látott, egyedülálló mű az üdvözülés nélküli bűnről.
